Ady Endre a Nyugat című folyóirat egyik alkotója volt, ami már így hozzásegítette modern költészeti vonásainak formálódásához. Ady szemlélete: magyar nemzeti, történelmi, kálvinista, és ótestamentumi hagyományokhoz kötődő. Messianisztikus radikális politikai nézetei, valamint Nietzsche személyiség felfogása. Költészetét jellemzi az lírai ént felnagyító, öntematizálás, a vallomásos, és kifejező hang. Költészete folytatója, és lezárója a magyar utóromantikus lírának. Azonban modernsége sok szállal kapcsolódik a szecesszió és a szimbolizmus korszerű szemléleti formáihoz. Később avantgard – impresszionizmus is jellemzi alkotásait. Készülődő szemléleti fordulatának eredményei hozzájárulnak a költészet késő-modern fordulatához. Kulcsszerepe volt a XX. századi magyar líra alakulásában. Folytatható hagyományt teremtett. Első kötete: Versek (1899 - Debrecen) Második kötetet: Még egyszer (1903 – Nagyvárad) Ady 1905-ben a Budapesti Napló munkatársa volt. Több publicisztikai alkotása és 50 novellája jelent meg. Különös kifejezésformák, és nyelvi elemek jelentek meg műveiben. Ezek következő kötetének újszerű versnyelvét jellemzik majd. Figyelő című lapban jelent meg Az Ismeretlen Kórvin-kódex margójára című esszéje. Ez a Nyugat-program egyik legfontosabb előzménye. Fő gondolata pedig, hogy a magyarságnak az európai kultúra kelé kell fordulnia. Új versek (1906-1910) – korszaknyitó kötete : Felfokozott képszerűség, szecessziós, szimbolikus – allegorikus kifejezésmód, nem egyezményes nyelvi környezetbe helyezett fogalmi, képi vonatkozások, zavarba ejtő olvasói tapasztalat jellemezte.
Vér és arany (1907) Az Illés szekerén (1908) Szeretném, ha szeretnének (1909) A Minden-titok versei (1910) Jellegzetes témái: Szerelem, táj, élet-halál, pénz, forradalmiság, istenes versek/kérdés, kuruc költészet. Pályájának középső szakaszában 1912-14 A menekülő élet (1912) A magunk szerelme (1913) Ki látott engem? (1914) Itt jelennek meg az utolsó Léda-versek (Elbocsátó, szép üzenet) Megfogalmazódik a lírai én önkeresése, és magányának megvallása, valamint az istenkeresés témája. E szövegekben modernebb, osztottabb személyiségkép rajzolódik ki. A hangvétel már kételkedőbb, tárgyiasabb. A versbeszéd egyszerűsödik, és fogalmibbá válik a nyelvhasználat. Kezd felerősödni a hagyományhoz való kötődés (átalakulóban levő nyelvszemlélet) Ezzel tehát a költő lírája közelébe jutott a modernségnek az 1920-as évek végén bekövetkező költészettörténeti fordulatához. Az utolsó pályaszakasz (1914-1918) Leginkább a háború élménye minden más viszonyt áthatott. 1918-ban jelent meg A halottak élén című kötete, Első ciklusának versei a háború emberrontó értékpusztító voltáról szólnak. És a múlthoz való ragaszkodás, illetve az értékőrzés gesztusát helyezi előtérbe. A kötet záró ciklusában (Vallomás a szerelemről) béke nyugalom és boldogság tapasztalatát tematizáló Csinszka-versek találhatók. E pályaszakaszban felerősödnek a régi magyar költészetre rájátszó, archaizálás. Biblikus – apokaliptikus – zsoltáros hang felerősödése, kuruc-költészet, hitóriás ének hagyomány, népmesék, népdalok, köznyelv beépül a versnyelvbe. expresszionista jegyek,szaggatottság, hagyományos szerkezetek. Az új versek: Alkotói tudatossággal megalkotott ciklusokba rendezett lírakötet. A címadó szövegek és a kulcsversek a ciklusok kiemelt helyein kapnak helyet. A verscímek három szóból állnak 4 tematikus ciklus:
Léda asszony-zsoltárai ,
A magyar Ugaron,
A daloló Párizs,
Szűz ormok vándora
A záró-költemény a francia szimbolista költő 1861-es kötetének utolsó darabját szövegszerűen is megidézi. Az egyes költeményeket más ciklusok kérdésfelvetésének vonatkozásában is tudjuk értelmezni.
Góg és Magóg fia vagyok én…
Vezérvers, újítás, többszöri ismétléssel hangsúlyozott bejelentése és a lírai én lázadó hangja erősíti a vers hanvételét. Pl: Az új szó 6 –szor szerepel a versben, A beszélő térben és/vagy időben távol eső műveltség elemeket, szimbolikus tartalmú tulajdonnevekkel jeleníti meg. A megszokott kulturális környezetükből kiemelt és önkényesen új nyelvi környezetbe helyezett elemeket minden bizonnyal zavarba ejtették a korabeli olvasót. Biblia/ Góg és Magóg/ Sándor-regény/ Nagy Sándor/ Vazul / Kalandozó Botond/ „döngetek kaput falat” Verecke-kelet szimbólum, Dévény-Mo. nyugati kapuja, Pusztaszer, újmagyar, A bibliai , történelmi , mitológiai műveltségelemek önkényes egymásmellé helyezése, a hagyományos jelentő és jelentett viszony felfüggesztése, valamint a szimbolikus jelentések rögzíthetetlensége. Ars poética , a vers beszélője Keletről hozott értékek örököse, és a Nyugatra tekintő új költészet megteremtője. Magyarországhoz tartozó, lázadó, küldetéses ember. Váteszköltő. A vers belső, legfontosabb szervezőeleme, az ellentét. Fontos szavai: „hiába”, és a „mégis” Versritmus: időmértékes verseiben a magyaros ritmuselvet, ütemhangsúlyos alkotásaiban az időmértékes metrumot is érvényesíti. – Ady az eredetiséget nyilvánítja ki értékként. Az újdonság viszonylagosnak tűnik, hiszen a szöveg erősen kötődik a francia szimbolista hagyományokhoz.
Léda asszony zsoltárai – Hája-nász az avaron:
Központi képe, olyan viszonyrendszert épít ki a szövegben, melyben a nyelv, a verszene és a költői kép egymásra vonatkoztatva, önmagát magyarázó rendszerben olvasható. Rendkívüli testi-lelki dinamizmus jellemzi. Többértelmű jelentés – „mi” – „ők” – időbeli eltolódást jeleznek. Érvényes midnen szerelmi kapcsolatra, annak folyamatára, valamint az életre. A rímtelen 3. sorok szerepe a nyomatékosítás. A vers középpontjában a „mi” szó áll. Jelentősek még a térbeli, tempóbeli és időbeli vonatkozások is. Útjuk az életből a halálba vagy a szerelemből a kiégésbe vezet. A szerelem és az elmúlás valamint a kiégés a műben összekapcsolódik a sorsszerűséggel, a természet rendjével.
A magyar Ugaron: Tájversek díszéletezésének hagyományára épít, valamint a lírai énnek és a környezetének viszonyára. Babits és Kosztolányi fölháborodással fogadták a versekből áradó nemzetostorzó indulatokat. Csak kevesen érezték ki a hazaféltés hangját. Ugar: Termőképesség javítására pihentetett föld, fölszántott ám be nem vetett földterület. A részt az egész jelöli. Ady nem követi a tájleíró költészet hagyományait. A mű középpontjában a lírai én léthelyzete, lélekállapota áll. A verset jellemzik a látomásos, képalkotásos és a metaforikus kifejezések. Ellentétek – önjellemzés, térhez és időhöz kötött értékszembesítés, nagyratörő vágyai, költészetjelkép, A lírai én belső tartalmaival ellentétes, veszélyeztető minőség, elmaradottság, tunya szócséplés, barbárság.
A Sion-hegy alatt: Illés-kötet istenes versei pl.: Hiszek hitetlenül Istenben.
Központi szimbóluma egy helyszínt jelöl meg. A látszólagos ellentmondásosság azt teszi nyilvánvalóvá a befogadó számára, hogy Ady művének központi szimbóluma nem vonatkoztatható a versen kívüli világra. A versbeli Sion-hegy éppúgy teremtett hely, minthogy megalkotott a hozzá kapcsolódó látomásos, balladaszerű történet is. A vers kompozícióját az adja meg, hogy a központi kép hogyan hozható kapcsolatba a világ rendjével, és benne a lírai én helyzetével. A versbeszéd zsoltárokat idéz, profán kifejezéseket használ. Hangvétele patetikus, ironikus, A beszélő a végkimenetel felől egy olyan balladaszerű történéssort mond el, amelynek szereplőjeként is megjelenik. A megszólalás helyzete lírai reflexióként is értelmezhető. A metafizikus világmagyarázat válságának az egészelvűség megrendülésének tapasztalata áll. Nem mond le a teljesség utáni vágyról.
Kocsi-út az éjszakába: Alkotásaiban meghatározó politikai szervezőelv, hogy egy vers központi képe hogyan hozható kapcsolatba a dolgok rendjével. Az egyes részek az egészhez való viszonyban válnak értelmezhetővé. A magyar lírában először adja hírül a világnak, a teljesség hiányának a töredékességnek a tapasztalatát. A felütés konkrét időbeli helyzeteket rögzít, a kísérteties hangulat magában a beszélőben fogalmazódik meg. A látvány felől szintén a metaforikus értelmezés irányába mozdítja el a képet. Az idő örök jelenné, lélekállapottá válik. Az úton-levés a maga értelmetlenségében céltudatosságában jelenik meg.
Ember az embertelenségben: Forradalmiság jellemzi, azaz a háborút ellenző szemléletmód. A halottak élén című kötet első ciklusának címadó verse. 1916 szeptemberében írta, az után, hogy Románia titkos szerződést kötött az antanttal. S a román csapatok megindultak Erdély felé. Az ott lévő egyetlen országúton haladtak el a menekülők a csucsai Boncza- kastély előtt. Típusa: elégia, rapszodikus gondolatmenettel. szerkezete nyolc nem azonos terjedelmű versszak. A lírai én lelkiállapotát jellemzi Téboly=értelem A vers utal a keletkezés körülményeire. Cím – figura etymologica. Megjelennek még a versben: Szinekdoché, fokozás, a verselése ütemhangsúlyos, kétütemű, kilences, lazán rímelő sorokból áll.
Vér és arany (1907) Az Illés szekerén (1908) Szeretném, ha szeretnének (1909) A Minden-titok versei (1910) Jellegzetes témái: Szerelem, táj, élet-halál, pénz, forradalmiság, istenes versek/kérdés, kuruc költészet. Pályájának középső szakaszában 1912-14 A menekülő élet (1912) A magunk szerelme (1913) Ki látott engem? (1914) Itt jelennek meg az utolsó Léda-versek (Elbocsátó, szép üzenet) Megfogalmazódik a lírai én önkeresése, és magányának megvallása, valamint az istenkeresés témája. E szövegekben modernebb, osztottabb személyiségkép rajzolódik ki. A hangvétel már kételkedőbb, tárgyiasabb. A versbeszéd egyszerűsödik, és fogalmibbá válik a nyelvhasználat. Kezd felerősödni a hagyományhoz való kötődés (átalakulóban levő nyelvszemlélet) Ezzel tehát a költő lírája közelébe jutott a modernségnek az 1920-as évek végén bekövetkező költészettörténeti fordulatához. Az utolsó pályaszakasz (1914-1918) Leginkább a háború élménye minden más viszonyt áthatott. 1918-ban jelent meg A halottak élén című kötete, Első ciklusának versei a háború emberrontó értékpusztító voltáról szólnak. És a múlthoz való ragaszkodás, illetve az értékőrzés gesztusát helyezi előtérbe. A kötet záró ciklusában (Vallomás a szerelemről) béke nyugalom és boldogság tapasztalatát tematizáló Csinszka-versek találhatók. E pályaszakaszban felerősödnek a régi magyar költészetre rájátszó, archaizálás. Biblikus – apokaliptikus – zsoltáros hang felerősödése, kuruc-költészet, hitóriás ének hagyomány, népmesék, népdalok, köznyelv beépül a versnyelvbe. expresszionista jegyek,szaggatottság, hagyományos szerkezetek. Az új versek: Alkotói tudatossággal megalkotott ciklusokba rendezett lírakötet. A címadó szövegek és a kulcsversek a ciklusok kiemelt helyein kapnak helyet. A verscímek három szóból állnak 4 tematikus ciklus:
Léda asszony-zsoltárai ,
A magyar Ugaron,
A daloló Párizs,
Szűz ormok vándora
A záró-költemény a francia szimbolista költő 1861-es kötetének utolsó darabját szövegszerűen is megidézi. Az egyes költeményeket más ciklusok kérdésfelvetésének vonatkozásában is tudjuk értelmezni.
Góg és Magóg fia vagyok én…
Vezérvers, újítás, többszöri ismétléssel hangsúlyozott bejelentése és a lírai én lázadó hangja erősíti a vers hanvételét. Pl: Az új szó 6 –szor szerepel a versben, A beszélő térben és/vagy időben távol eső műveltség elemeket, szimbolikus tartalmú tulajdonnevekkel jeleníti meg. A megszokott kulturális környezetükből kiemelt és önkényesen új nyelvi környezetbe helyezett elemeket minden bizonnyal zavarba ejtették a korabeli olvasót. Biblia/ Góg és Magóg/ Sándor-regény/ Nagy Sándor/ Vazul / Kalandozó Botond/ „döngetek kaput falat” Verecke-kelet szimbólum, Dévény-Mo. nyugati kapuja, Pusztaszer, újmagyar, A bibliai , történelmi , mitológiai műveltségelemek önkényes egymásmellé helyezése, a hagyományos jelentő és jelentett viszony felfüggesztése, valamint a szimbolikus jelentések rögzíthetetlensége. Ars poética , a vers beszélője Keletről hozott értékek örököse, és a Nyugatra tekintő új költészet megteremtője. Magyarországhoz tartozó, lázadó, küldetéses ember. Váteszköltő. A vers belső, legfontosabb szervezőeleme, az ellentét. Fontos szavai: „hiába”, és a „mégis” Versritmus: időmértékes verseiben a magyaros ritmuselvet, ütemhangsúlyos alkotásaiban az időmértékes metrumot is érvényesíti. – Ady az eredetiséget nyilvánítja ki értékként. Az újdonság viszonylagosnak tűnik, hiszen a szöveg erősen kötődik a francia szimbolista hagyományokhoz.
Léda asszony zsoltárai – Hája-nász az avaron:
Központi képe, olyan viszonyrendszert épít ki a szövegben, melyben a nyelv, a verszene és a költői kép egymásra vonatkoztatva, önmagát magyarázó rendszerben olvasható. Rendkívüli testi-lelki dinamizmus jellemzi. Többértelmű jelentés – „mi” – „ők” – időbeli eltolódást jeleznek. Érvényes midnen szerelmi kapcsolatra, annak folyamatára, valamint az életre. A rímtelen 3. sorok szerepe a nyomatékosítás. A vers középpontjában a „mi” szó áll. Jelentősek még a térbeli, tempóbeli és időbeli vonatkozások is. Útjuk az életből a halálba vagy a szerelemből a kiégésbe vezet. A szerelem és az elmúlás valamint a kiégés a műben összekapcsolódik a sorsszerűséggel, a természet rendjével.
A magyar Ugaron: Tájversek díszéletezésének hagyományára épít, valamint a lírai énnek és a környezetének viszonyára. Babits és Kosztolányi fölháborodással fogadták a versekből áradó nemzetostorzó indulatokat. Csak kevesen érezték ki a hazaféltés hangját. Ugar: Termőképesség javítására pihentetett föld, fölszántott ám be nem vetett földterület. A részt az egész jelöli. Ady nem követi a tájleíró költészet hagyományait. A mű középpontjában a lírai én léthelyzete, lélekállapota áll. A verset jellemzik a látomásos, képalkotásos és a metaforikus kifejezések. Ellentétek – önjellemzés, térhez és időhöz kötött értékszembesítés, nagyratörő vágyai, költészetjelkép, A lírai én belső tartalmaival ellentétes, veszélyeztető minőség, elmaradottság, tunya szócséplés, barbárság.
A Sion-hegy alatt: Illés-kötet istenes versei pl.: Hiszek hitetlenül Istenben.
Központi szimbóluma egy helyszínt jelöl meg. A látszólagos ellentmondásosság azt teszi nyilvánvalóvá a befogadó számára, hogy Ady művének központi szimbóluma nem vonatkoztatható a versen kívüli világra. A versbeli Sion-hegy éppúgy teremtett hely, minthogy megalkotott a hozzá kapcsolódó látomásos, balladaszerű történet is. A vers kompozícióját az adja meg, hogy a központi kép hogyan hozható kapcsolatba a világ rendjével, és benne a lírai én helyzetével. A versbeszéd zsoltárokat idéz, profán kifejezéseket használ. Hangvétele patetikus, ironikus, A beszélő a végkimenetel felől egy olyan balladaszerű történéssort mond el, amelynek szereplőjeként is megjelenik. A megszólalás helyzete lírai reflexióként is értelmezhető. A metafizikus világmagyarázat válságának az egészelvűség megrendülésének tapasztalata áll. Nem mond le a teljesség utáni vágyról.
Kocsi-út az éjszakába: Alkotásaiban meghatározó politikai szervezőelv, hogy egy vers központi képe hogyan hozható kapcsolatba a dolgok rendjével. Az egyes részek az egészhez való viszonyban válnak értelmezhetővé. A magyar lírában először adja hírül a világnak, a teljesség hiányának a töredékességnek a tapasztalatát. A felütés konkrét időbeli helyzeteket rögzít, a kísérteties hangulat magában a beszélőben fogalmazódik meg. A látvány felől szintén a metaforikus értelmezés irányába mozdítja el a képet. Az idő örök jelenné, lélekállapottá válik. Az úton-levés a maga értelmetlenségében céltudatosságában jelenik meg.
Ember az embertelenségben: Forradalmiság jellemzi, azaz a háborút ellenző szemléletmód. A halottak élén című kötet első ciklusának címadó verse. 1916 szeptemberében írta, az után, hogy Románia titkos szerződést kötött az antanttal. S a román csapatok megindultak Erdély felé. Az ott lévő egyetlen országúton haladtak el a menekülők a csucsai Boncza- kastély előtt. Típusa: elégia, rapszodikus gondolatmenettel. szerkezete nyolc nem azonos terjedelmű versszak. A lírai én lelkiállapotát jellemzi Téboly=értelem A vers utal a keletkezés körülményeire. Cím – figura etymologica. Megjelennek még a versben: Szinekdoché, fokozás, a verselése ütemhangsúlyos, kétütemű, kilences, lazán rímelő sorokból áll.
